Sziasztok!

Egy kicsit szüneteltettem a blog írást, mivel elutaztam 6 napra Ausztriába.
Egy party sítáborral mentünk együtt Gerlitzenbe, de a szállásunk Ossiachban volt. A családommal, és a család barátaival töltöttük ezt a pár napot. Számomra minden egészen új volt, hiszen még sosem voltam hegyekben síelni.
Apartmanokban voltunk elszállásolva, én a szüleimmel és az öcsémmel voltam együtt. Gyönyörű szép volt a szobánk, amiből még szebb volt a kilátás, hiszen ahogyan kinéztünk az erkélyablakból rögtön a hegyek tárultak elénk. 
Reggelit és vacsorát kaptunk a szálláson, ebédet pedig mindig hüttében ettünk. A vacsorák egészen finomak voltak, bár kicsit egy jobb fajta menza kajára emlékeztetett, viszont a reggeli halál unalmas volt, minden reggel ugyanolyan sonka volt kitéve, ugyanolyan zsömle, és még választhattunk hogy virslit eszünk. 
Tehát ennyit mondanék a szállásról.Az első napunk az utazással ment el, 7 óra alatt értünk be Ossiachba, mivel többször is megálltunk, illetve egyszer tettünk egy nagyobb pihenőt, mikor megálltunk közösen a többiekkel ebédelni Veszprémben, az Elefánt vendéglőben. Nagyon finom mézes mustáros szószos csirkét ettem, kis salátával. Ez után indultunk is tovább, olyan este 7 körül foglaltuk el a szállást. Lementünk vacsorázni, majd mindannyian megfürödtünk és lefeküdtünk aludni.A második napon, először került a lábamra snowboard. Háromnegyed nyolckor keltünk, hogy még időben megtudjunk reggelizni és odaérjünk a 10 órás si-és snowboard oktatásra amit sajnos le is késtünk, mert eltévedtünk a sípálya felé. Viszont voltak olyan kedvesek az oktatók hogy déltől megint tartottak csak nekünk egy órát. Először a rolózást kellett megtanulnom. Eleinte előre fele, tehát lábujjéllel kellett megállítanom a deszkát, majd hátra fele sarokéllel. Nem volt túl könnyű, de az óra végére már tökéletesen ment, és bele is tudtam kezdeni a levelezésbe. 
Ezzel el is ment az első oktatásunk, majd beültünk egy hüttébe ahol mindenki rendelt magának kaját. A legtöbben rántott húst ettünk sült krumplival, mivel az étlapon minden németül volt kiírva, így nem értettünk belőle semmit, és tudtuk hogy ezt biztosan lehet rendelni. 
Ez után felmentünk a felvonóval egy kék pályához. Én hülye, engedtem hogy belevigyenek a rosszba, és elindultam velük lefelé, egy 2 órás oktatás után. Gondolom nem kell mondanom hogy olyan 200 eséssel, fél óra alatt de sikerült leérnem a 2 km-es pályán. 
Estére annyira fájt a térdem hogy az hihetetlen, a fenekemről nem is beszélve. Így lepihentem a szálláson, majd elmentünk vacsorázni, még kicsit beszélgettünk és el is aludtunk.Harmadik nap, azaz második oktatás.Gyönyörűen sütött a nap, ekkor volt a legjobb időnk. Ezen a napon már tökéletesre fejlesztettem a levelezésemet, hála az előző napi eséseknek és kék pályának. Így ezt az oktatást sikeresen vettem, majd szokásosan beültünk a hüttébe megebédeltünk és elindultunk újra a felvonón, és többször is lecsúsztunk a kék pályán, ma már sikerült 9 perc alatt ezt megtennem, kevesebb eséssel és kevesebb fájdalommal.Juhúúú
A nap további része ugyanúgy telt mint az előzőké.Negyedik nap, megint korán keltünk, reggeliztünk és indultunk az oktatásra. Átvittek minket egy másik pályára, ami már kicsit hosszabb és meredekebb volt. Ehhez csákánnyal lehetett feljutni, amivel borzalmas felmenni, mert mire felérsz elzsibbad a lábad. Ezen a napon kezdtem el az élváltást. Minden egyes kanyarodásnál elestem, amivel sikerült még több lila foltot szereznem, de hát ez hozzá tartozik.
Majd megint lementünk a kék pályán, ahol borzasztóan esett a hó és tiszta köd volt, volt ahol teljesen egybeolvadt a pályával. Elkezdtem gyakorolni ezt az élváltást, de elég ramatyul ment. Majd ennek a pályának a végén levő hüttébe ültünk be, ahol most pizzát ettem, ami elképesztően jól esett a rengeteg snowboardozás és esés után.
Ez után a szokásos program következett.Az ötödik nap, egyben utolsó snowboardozós nap következett. Szintén borzasztó időnk volt, ráadásul ma felvittek minket arra a pályára amin eddig is gyakoroltunk, és most muszáj volt végig kanyarodva lejönnöm, Mondanom sem kell, egy szenvedés volt az egész, viszont az oktatónk eszméletlenül kedves volt, és addig mutogatta és magyarázta nekem hogy kell amíg nem tudtam megcsinálni. Rengeteg türelme volt, és ami a legjobb hogy végig biztatott és dicsért. Miután kétszer lecsúsztunk elköszönt tőlünk, és mindenkinek megköszönte hogy a lehető legjobbat kihoztuk magunkból. Ez után nővéremékkel újra lecsúsztunk ezen a pályán, és sikerült egy óriásit esnem, aminek köszönhetően alig bírtam felállni, és a fejem is megfájdult, és még most is három nap elteltével szédülök.... 
De én hülye azért még lementem a piros pályán, amin még nagyobbat estem, ezért felmentem a felvonón, beültem anyukámhoz a hüttébe és nyugtatásképpen ittam egy jó meleg forrócsokit.
Mikor visszamentünk a szállásra, megnéztük a hátamat, amin keletkezett egy nagy lila csík, a fenekemen egy fekete folt, és mindezek mellett a térdem és a combom is tele van lila foltokkal.
Ez után kínkeservesen megszenvedte, de lefürödtem és befeküdtem az ágyba.

Hatodik nap, arra ébredtünk hogy havas eső esik, még jó hogy a mai nap indultunk haza, hiszen a pályákon valószínűleg lehetetlen lett volna lecsúszni. Még megreggeliztünk a szálláson, majd 9:20-kor elindultunk haza, most kevesebb megállóval. Én és az öcsém végigaludtuk az utat.

Minden lila folt, fájdalom, izomláz ellenére én nagyon élveztem az egészet, teljesen megérte. Alig akartam hazajönni, és már most várom hogy újra snowboardra állhassak. Teljesen megvoltam elégedve a szállással, az oktatással, hiszen szerintem amit négy nap alatt meglehet tanulni azt sikerült nekünk megtanítani, elképesztően kedvesek voltak az oktatók, a táborozók szintén nagyon jófejek voltak, és sokat nevettünk együtt.
Hatalmas élmény volt számomra ez az egész, és sajnálom hogy eddig sosem tartottam a családommal síelni, mert ezek után tuti hogy minden évben ha lehet többször is akarok majd menni.

Remélem tetszett ez a kis beszámoló, a youtube csatornámra is töltök majd fel nektek egy vlog videót.:)

Réka